A Nagyvásárcsarnok órája szerint már négy óra elmúlt, de még mindig forrt. A Szabadság-híd oszlopa úgy meredt az Építész fölé, mintha az Eiffel-torony lett volna; talán maga a Mester* keze munkáját viselte, ezért is szereti annyira ezt a hidat. Néhány percig töprengett a Duna felett, miközben az Egyetem felé haladt. Minden szög, minden vaslap barát volt. A karcsú acélívek jobbra-balra görbültek, előre-hátra; mi lehet az, ha nem az öreg fűzfa engedi a lábát, azok az apró öntöttvas szőlők a vízbe lógnak, kis levelek a magasban, nagy madarak ácsorogtak csendesen az oszlopcsúcsokon, és örökre megpihennek. A fák tetején túl nőnek a szőlőtőkék, és a korlát acél pitypang ejtőernyői lebegnek a késő délutáni narancssárga égbolton, miközben a Duna felőli szél simogatja a várost. A híd gyökerei mélyen behatolnak a víz alatti vastag kavicstakaróba.
A rakparton sétálva az építész észrevette, hogy az egész város elfér a híd alatt, a palotáktól, magtáraktól és vasútállomásoktól egészen a Szabadság-híd alatt lebegő csíkos léghajókig. Még az ég felé nyúló lámpaoszlopok is inkább spirálba hajoltak, hogy ne verjék be a fejüket. Az építésznek makettet kellett volna készítenie másnapra, de most azt tapasztalta, hogy a munkához nélkülözhetetlen ollója valahogy a híd egyik oszlopának tetejére került, és kicsit aggódott a sors miatt. a vasmadarak közül.
És a világ összezsugorodott körülötte, és végül egy apró mag magába zárta az egészet. Jött az ősz, a tél, jöttek az újévek, a gömbölyűek és a négyzetesek, majd az új Millennium a sok nullával. Az Építész időről időre ránézett: a magba zárt kis világ egyre színesebb lett, soha többé nem ugyanaz. Hideg kékek és téli zöldek, néha elvarázsolt türkizek, narancssárga naplementék Ausztráliából, vagy lángoló bíbor viharhullámok, amelyek dühösen lobogtak, utoljára ragyogó mesebeli színek ragyogtak a koromsötétben. Nem emlékezett rá, hogy Lili macskája, Bajusz mikor mászott fel a palota tetejére, vagy mikor úszott át a hídon a Bazilika távoli kupolája, de valóban, mindennek megvolt az oka. Egy idősebb, immár ősz hajú építész nézett vissza rá a tükörből.
*Gustave Eiffel
Vegyes technika / Giclée print / Szállítás
A 100x70 cm-es vagy nagyobb nyomatok limitált példányszámúak, sorozatszámmal.
A papírra vagy vászonra nyomtatott színek kissé eltérhetnek a monitoron látható színektől.
Hívjon, ha kérdése van a méretekkel, színekkel vagy testreszabással kapcsolatban: +36 309675100
