Bela Magyar építész és grafikus – budapesti művészeti térképek városképei

„Építész és grafikus”: ez olvasható a névjegykártyámon; valójában azonban épp annyira vagyok grafikus mint építész, és épp annyira építész mint vizuális művész. Nem egyszerűen házakat, hidakat és mindenféle furcsa építményeket rajzolok, hanem felépítem őket a papíron, hiszen tudom, hogyan működnek; aztán történeteket és meséket mondok el, a tollammal bejárva az általam megteremtett városok minden zugát. Rajzaim témája Budapest, illetve általában A Város, a metropolisz. Madártávlatból, vagy belegabalyodva a szürreálisan organikus tégla- és vasterekbe; néha játékosan, néha ironikusan, többnyire fekete-fehérben, alkalmanként színesen. Amikor az emberek elhagynak egy várost vagy egy épületet, a természet lassan visszahódítja. De mi lenne, ha minden fordítva történne, és az elhagyatott városok, vasgerendák, téglakémények és csővezetékek életre kelnének, majd élő szervezetekkel keverednének?
Az a műfaj, amelyben munkáim megszületnek: vegyes technika; toll és tus papíron, majd digitális tollal módosítom és újraértelmezem az eredeti terveket, végül pedig nyomatokat készítek.”

(Angol felirat)

Magyar Béla magyar építész, grafikus és tervező. Miskolcon született, abból a városból származik, amely egykor a magyar nehézipar fellegvára volt. A pusztuló régi ipari épületek elhalványuló emlékeztetői annak a múltnak, amely részletekkel gazdagítja szürrealisztikus városképeit…

Hűséges szeretete a metropoliszhoz, Budapesthez fűzi. Kora gyermekkora óta ott él, művészi és tervezői fejlődése pedig szorosan összefonódik a város átalakulásával. A metropolisz részleteinek és rejtett zugainak ismerete és megértése önmagának és munkásságának is részévé vált.

Béla 1981-ben szerzett építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Pályáját építkezéseken kezdte, ahol a semmiből megszülető alkotás folyamatát ismerte meg. Később saját kiadót alapított, ahol arculattervezési szakemberek számára szerkesztett kézikönyveket. 1986–87-ben Ausztráliában építészeti illusztrátorként is dolgozott.
Jelenleg 1990 óta saját grafikai stúdiójában dolgozik.

Szeretete a rajzolás és a festés iránt, valamint aktív alkotói tevékenysége középiskolás korában kezdődött, a szürrealisztikus fantáziavilág ihletésére, különösen Max Ernst, Paul Delvaux, René Magritte, Giorgio de Chirico és Salvador Dali hatására. Első toll- és tusrajzai egyetemi tanulmányai alatt születtek. Ezek az első rajzok, például „Az állomás” vagy „Amikor a természet visszavág…”, megalapozták stílusát: a rendkívül részletes, finoman kidolgozott vonalvezetést. Béla egészen a digitális világ megjelenéséig építészek műszaki tollával (rapidográffal) dolgozott.

1979–1986 – Toll- és tusillusztrációk. Elsősorban fekete-fehér toll- és tusrajzok rapidográffal, amelyeket Andrej Tarkovszkij filmjeinek képei (például a Sztalker) és Luis Buñuel abszurd gondolatai ihlettek. Szürrealisztikus fantáziavárosok burjánzó csővezetékekkel, faként növekvő kéményekkel, veszélyes hidakkal, omladozó, pusztuló ipari épületekkel, téglából és építőacélból készült emberekkel – digitális betűtésztát fogyasztva…

1989 – Madártávlati térképek. Budapesttel kezdve a buja, szürreális álmokat valódi városok madártávlati városképei váltották fel, amelyek gyermekmesék illusztrációira emlékeztetnek. Budapest, Magyarország, Szentendre – ezek a nagyméretű (Budapest eredetije több mint 2 méter hosszú) illusztrációk térképszerű városképek, de nem pontos térképek. A város lényegét, összefoglalását jelenítik meg, a művész szemén keresztül, madártávlatból. Építészként Béla nem egyszerűen felvázolta az épületeket és hidakat, hanem megtervezte és felépítette őket. Az épületek ugyanolyan szilárdan állnak, mint a valódiak, mert tudja, mi történik a házak teteje alatt.
Béla tintavonalaival, házakkal, épületekkel, buszokkal és már nem látható földalatti vasutakkal mesél a városról – ezek a régi föld alá kerültek, lebontották vagy már régen újjáépítették őket. A számítógépes effektek leegyszerűsített, arctalan, sztereotip vizuális élményével szemben madártávlati térképei számtalan felfedeznivalót és csodálnivalót kínálnak órákra, hetekre vagy akár hónapokra. Kérdéseket ébresztenek a nézőben, felkeltik érdeklődését, és vágyat ébresztenek a képeken ábrázolt élet felfedezésére.
A madártávlati térképek műszaki tollal pauszpapírra készültek.
A rajztechnikát Gabriel García Márquez írástechnikája ihlette – a művész ma is szabad kézzel dolgozik, de digitális tollal és digitális táblán.