1989 – Madártávlati térképek. Budapesttől kezdődően a buja, szürreális álmokat felváltották a valóságos városok madártávlati városképei, amelyek gyerekmesék illusztrációinak tűnnek. Budapest, Magyarország, Szentendre – ezek a nagyméretű (Budapest eredetije több mint 2 méter hosszú) illusztrációk térképszerű városképek, de nem pontos térképek. A lényeget, a város összefoglalását, madártávlatot képviselik a művész szemével. Béla építész lévén inkább építette az épületeket és a hidakat, mintsem vázolta azokat. Az épületek ugyanolyan szilárdan állnak, mint a tényleges épületek, mert tudja, mi történik a házak teteje alatt.

Béla a városról mesél tintavonalaival, házakkal, épületekkel, buszokkal, földalatti vasutakkal, amelyeket ma már nem látni – eltemették, lebontották, újjáépítették régen.
Ellentétben a számítógépes effektusok leegyszerűsített, arctalan, sztereotip vizuális élményével,
madártávlati térképein sok felfedeznivalót találhat, és órákon, heteken vagy akár hónapokon át csodálkozhat rajta.

Lehetővé teszik, hogy kérdések merüljenek fel a nézőben; felkeltik az érdeklődést és felkeltik a vágyat a képeken ábrázolt élet felfedezésére.
A madártávlati térképek műszaki tollal készültek pauszpapírra.

A rajztechnikát Gabriel García Márquez írástechnikája ihlette – a művész napjainkban is szabadkézi, de digitális tollal, digitális táblagépen dolgozik.